Szili Ákos
Sopronból indulva számos tehetséges vízilabdázó bizonyította már, hogy a kemény munka és a kitartás messzire vezethet. Ebben a most induló rovatunkban olyan sportolókat mutatunk be, akik nálunk ismerkedtek meg a vízilabdával, és ma már igen komoly célokért, igen komoly csapatokban és magas szinten dolgozhatnak nap mint nap, akár már a címeres köntöst is magukra húzva!
A sorozat következő részében Szili Ákossal ismerkedhetünk meg, aki soproniként egy másik ország bajnokságában is le tudta már tenni a névjegyét. Sok szép év után Sopronból ő is a szombathelyi AVUS kötelékébe kerül, ahonnan egyetemi tanulmányai miatt Ausztriába tette át székhelyét, de erről meséljen már ő maga!
– Hogyan találkoztál először a vízilabdával, és hogyan jött a gondolat, hogy ezt a sportot választod?
Szüleim ismeretségének köszönhetően láttam először vízilabdaedzést kisiskolásként, ami akkor a lelátóról nagyon megtetszett. Az uszodai közeg már nem volt ismeretlen, hiszen előtte már rendszeresen jártam úszni, viszont az már kezdett számomra monotonná válni és akkor gondoltam, hogy miért ne próbálhatnám ki. Aztán teljesen magával ragadott a sport.
– Emlékszel az első edzéseidre? Milyen érzések maradtak meg esetleg?
Sok emlékem sajnos nincsen. Izgatottan érkeztem az uszodába, majd a sok úszást követően alig vártam, hogy hazaérve ágyba kerüljek.
– Van esetleg példaképed a vízilabda világában, és ha igen, akkor miért pont ő?
Nekem mindig is Benedek Tibor marad a példaképem a kitartásával és alázatos munkájával. De mellette nagyon sok mindenkire felnézek, köztük vannak olyanok, akikkel volt szerencsém együtt játszani, akár volt csapattársak akár ellenfelek.
– Milyen emlékeket örzöl a soproni vízilabdás éveidből?
Nagyon sok szép emlék köt Sopronhoz: az utazások, a mérkőzések, a nyári edzőtáborok, a kupák, valamint a barátságok és közös nevetések, amelyeket a csapattal élhettem át
– Kik voltak az edzőid, hogyan emlékszel vissza rájuk?
Sok edzővel dolgozhattam együtt, de úgy érzem a legtöbbet továbbra is Rita néninek és Gergő bácsinak köszönhetek, akik szinte végig kísértek az egész utánpótlás-időszakomat. Sokszor kaptam tőlük hideget-meleget, de mindig támogattak és sokat tanultam tőlük.
– Hogyan jött a lehetőség, hogy magasabb rangú bajnokságban játszó egyesületeknél próbáld ki magad??
A fejlődés, illetve a kíváncsiság volt a fő hajtóerő, ami miatt edzői támogatással és baráti segítséggel sikerült Szombathelyre menni egy nyári alapozásra egy csapattársammal, ami jól sikerült és a következő szezont már ott kezdhettük. Igy kipróbálhattam magam mind utánpótlásban mind, felnőtt szinten erősebb bajnokságokban.
– Mit gondolsz, miben különböznek a mindennapok egy kisebb, és egy nagyobb egyesület életében?
Szerintem a különbség sokszor a létszámban, de legalább ennyire a hozzáállásban is rejlik. Nem mindegy, hogy egy csapat mennyire tud közösen haladni egy kitűzött cél felé, és a játékosok mennyire elkötelezettek a mindennapi munkában. Edzések és mérkőzések minden egyesületben vannak, de nem mindegy, hogy ezekhez ki hogyan áll hozzá.
-Jelen pillanatban az osztrák bajnokság játékosa vagy! Mesélj egy kicsit, hogy melyik csapatban játszol, miben más az ottani bajnokság, milyen erősek a csapatok, milyen sűrűn vannak meccsek, stb
Igen, jelenleg Grazban tanulok és mellette a WBV Graz csapatában az Osztrák Bundesliga első osztályában játszom. Az itteni vízilabda rendszer teljesen más, sokkal kevesebb érdeklődés van a vízilabda sport iránt, ezáltal a lehetőségek nagyon mások. Az osztrák bajnokságban az előző évekhez képest mindösszesen négy csapat szerepel, emiatt a fordulók száma is kevesebb, mindösszesen hat forduló, amik havonta vagy kéthavonta követik egymást. A bajnokság címvédője és egyik legerősebb csapata a Bécs, ami jelenleg változhat, hiszen kettő pont választ el minket egymástól, így az idei bajnoki cím az utolsó fordulóban dől majd el. A bajnokság harmadik helyén stabilan a Salzburg csapata áll, míg a negyediken a sok fiatalból álló Innsbruck csapata áll.
– Tartod esetleg a kapcsolatot a régi csapattársaiddal, edzőiddel?
Természetesen igyekszem tartani a kapcsolatot a volt csapattársakkal, és amikor lehetőség van rá találkozunk. Emellett, ha itthon vagyok, és időm engedi, szívesen felmegyek az uszodába is és örömmel beszélgetek a volt edzőimmel.
– Mit gondolsz, hogy mik azok a tulajdonságok, amiket a lehető legjobban fejlesztenie kell egy fiatal sportolónak, hogy sikeressé válljon?
Szerintem fiatalon az egyik legfontosabb, hogy a sportoló megtanuljon kitartani, elkötelezettnek maradni, és kezelni a kudarcokat. Lesznek nehéz, fájó pillanatok, amikor nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretné. Ilyenkor viszont nem szabad feladni: tovább kell menni, dolgozni kell, és küzdeni a célokért.
– Van esetleg tanácsod az igazán fiatal, a vízilabdával most ismerkedő gyerekek számára?
Legyen egy céljuk, amiért nap mint nap élvezettel és kitartással egy csapat részeként tudnak küzdeni. De a legfontosabb, hogy szeressék, amit csinálnak.
Köszönjük a beszélgetést Ákos, bízunk benne, hogy az osztrák bajnokságban is jól fogod érezni magad és messze tudod vinni a soproni iskola hírnevét, és ki tudja, hátha újra soproni színekben is láthatunk majd még játszani 😉
Továbbra is Hajrá SOPRON!! 
